Elképesztően érdekes dolog a kifogás-keresés és az időhúzás.

Amikor az ember nagyon vágyik valamire, elkezdi építeni, dolgozik vele agyban, és amikor minden összeáll, amikor már csak neki kell állni fizikailag, akkor van valami, ami visszatartja.

Felettébb különös és jóformán megmagyarázhatatlan. Rá lehet fogni dolgokra. Például, hogy most nincs időm, vagy még hiányzik ez vagy az. Aztán ott állsz, hogy már tényleg mindent beszereztél és már az összes jó sorozatot végignézted - kétszer. Na, akkor mi lesz? Nekiállsz a harmadik körnek, vagy végre elkezded a munkát?

Nem tudom miért húzom az időt. Talán félek. Nem a bukástól. Inkább a sikertől. Attól, hogy beindul, amiről álmodtam és hogy nem fogom tudni, hogy hogyan tovább. Mert most még van időm olvasni a tankönyveket, felkészülni, hiszen még nem fogtam hozzá 100%-osan. De ha neki fogok? Ha elkezdenek özönleni a megrendelések? Akkor mi lesz? Mit kell tenni? Hogyan tovább? Mert akkor már nem lehet hibázni. Ha élesben megy. Mert most még csak megy a lötyögés meg a kislányos álmodozás.

Lehet, hogy amíg az álom csak álom, addig biztonságban vagyunk? Mert nincs tét, nincs bukás, nincs siker, nincs felelősség. Nincs semmi. Csak álomképek egy szép termékről; egy kézműves vásárról; egy sikeres vállalkozásról. Van, amit nem tanítanak meg a főiskolán. Amire csak az Élet tud megtanítani. Amire egyedül kell rájönni, megfejteni. Szerencsés az, akinek olyan barátai vannak, akik segítik kibogozni a dolgokat. Én közéjük tartozom. Úgyhogy ebből kell erőt merítkeznem! Nem szabad hagyni, hogy a félelem eluralkodjon az elménken! Le kell győzni! Akármennyire is ijesztő az ismeretlen!

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor like-olj és kövess minden platformon, hogy ne maradj le semmiről.

//Facebook//YouTube//Instagram//Honlap//Webshop//